30.Fejezet

Aztán hirtelen egy  könnycsepp csordult le az arcomon... és elejtettem a telefont..

Eni:(gondol)Ez nem lehet! Valaki nagyon át próbált verni az biztos.. de akkor.. hol vannak már??

Eni: (sír) ez nem lehet..de..

Eni: ÁÁ.. mit is mondott hol vannak..?!

Eni: (gondol)De mivan .. ha..

Eni: áá.. nem érdekel.. jobb ha most azonnal odamegyek..

Fél óra múlva a kórház előtt!

Eni: Hm.. ezaz.. ittvagyok!

Nemtudtam,hogy az a bizonyos telefonáló igazat mondott-e! Mindenesetre nagyon megíjedtem.. mert a srácok tényleg régóta úton vannak.. és..

Portánál..

Eni: Őm.. elnézést.. nem hoztak be véletlenül egy bizonyos Bill és Tom Kaulitz-ot??

Portás: Sajnálom hölgyem de nem mondhatok semmit..

Eni: De.. De Tom barátnője vagyok, tudnom kell mi van vele!

Portás: Na persze.. kb. te vagy a 20. lány aki ezt mondja!

Eni: De.. ez nem igazság..

Most már biztos.. Tom és Bill autóbalesetet szenvedet! Szinte alig tudtam felfogni ezt az egészet! Elsétáltam pár lépést a portástól és nem bírtam tovább.. elsírtam magam..! Mindenki csak nézett rám.. mit keres egy lány itt egyedül.. zokogva a folyosó kellős közepén (persze ez egy kórház.. biztos selythettek valamit)

A portás valamit keresgélt.. ezért kihasználva az alkalmat... elkesztem keresgélni a betegek között.. hátha..

Eni: (gondol) hol lehetnek..

Eni: (gondol) kérlek.. tündérkék vagy valaki ugye.. ugye nem.. áá.. biztos nem!

Gustav: Eni?!

Eni: Gustav..?

Eni: Na végre..!!

Itt megöleltem Gustav-ot, még mindig sírtam..

Gustav: Bill és Tom bent van

Georg  ott ült a padon..

Georg: Senkit nem engedtek még be

Eni: Én meg be se jöhettem volna.. úgy lógtam be!

Gustav: Ne izgulj.. majd mondjuk,hogy ismerünk téged!

Georg: És.. hol van Bill barátonője?

Eni: juj.. télleg! Bogi még nem is tud semmit!

Gustav: Jah.. ő is kórházban van igaz?

Eni: Gyhja.. tiszta pechesek vagyunk!

Eni:Bár Boginak nincs semmi baja.. csak egy pár elkeseredett rajongó megtépázta, de rendbe jön! De.. Tom.. és Bill..

Georg: Hát reméljük nem lesz semmi bajuk.. azt se tudom, hogy mit gondoljak.. lehet h már épp azt jegyzik fel hogy "Halál időpontja.."

Eni: Jaj.. ne is mondd..  (sír)

Eni: És.. mivan Tom és Bill szüleivel..?

Gustav: Őket még nem tudtuk elérni!

Eni:

Az Orvos kilép a műtőből

Eni: Mivan velük? Jól vannak?? Rendbe jönnek??

Orvos: Nyugodjanak meg.. az életveszélyen már túl vannak.. de..

G & G & E: De??!

Orvos: De sajnos még kómában vannak.. Nem tudjuk pontosan hogy felkelnek-e.. vagy ..

Eni: Mi?? (zokog)

Orvos: nem kell izgulni.. még az is lehet h még ma kinyitják a szemüket..

Eni: És bemehetünk hozzá..??

Orvos: Igen majd ha szól a nővér.. de még most inkább ne jöjjenek be..

Eni: Mert??

Orvos: Nyugodjon meg.. és pihenyen!

Eni: pihenni?! (suttog) könnyű azt mondani!

Nővér: Na bejöhettek..

Gustav és Georg előrementek.. de én képtelen voltam...

Gustav: Nem jössz??

Eni: De.. megyek.. csak egy kicsit később..

Amikor kijöttek én is bementem hozzájuk!

Aztán megláttam Tom-ot és Bill-t ahogy ott fekszenek azon az ágyon..

Leültem az ágy melletti székre. Tom mellé

Eni: (suttog+könnyezik) Tom.. mért .. ?

Eni: Mért pont ti?

Tom-on egy ilyen lélegeztetőgépre volt kötve.. 

Megfogtam Tom gyenge kezét és adtam neki egy puszit..

Eni: (gondol) remélem felépülsz..

Eni: Szeretlek..

G & G: Eni..

Eni: hmm??

Gustav: Mennünk kéne..

Eni: Hm.. jó...

Kisétáltam a szobából.. és mindig csak a legrosszabb jutott az eszembe..

Megbeszéltük Gustavval és Georg-al hogy ma ott alszok a szállodában ahol most ők laknak.. elvégre már este 10 óra van.. nem is tudtam volna hazamenni se..

Szomorú fejjel ballagtunk ki a kórházból.. de egyszer csak az Orvos utánunk szaladt!

Orvos: ...

Eni: MI??